A Hungarikumok konferenciát immár harmadszorra rendezték meg a Parlament Főrendiházi termében. Történelmi eseményen ezúttal a rovásírás is helyet kapott, a Rovás Alapítvány által.
A rovás magyar szellemi kuriózum
A 2010 szeptember 25-én megrendezett konferencia rangját és komolyságát mi sem jelzi jobban, mint az ott megjelent és előadást tartó parlamenti képviselők sora: Dr. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke (Fidesz), aki kitartó szervezőmunkával segíti a Hungarikumok ügyét, Font Sándor, a Mezőgazdasági Bizottság elnöke, Simicskó István, a Hungarikumok védelméről szóló országgyűlési határozat egyik inditványozója, Horváth Zsolt, aki a Hungarikum-rendszer elképzelést mutatta be, valamint Bartos Mónika, aki a konferencia szervezője volt.
A megjelent parlamenti képviselők valamint a meghívott szakmai előadók átfogó képet nyújtottak a hungarikumok jelenlegi helyzetéről és javaslatokat tettek a további lépések tekintetében. A konferencia eredményeinek, a szakértők javaslatainak figyelembevételével kerül kialakításra a most készülő “Hungarikumok törvény” is. Lezsák Sándor kiemelte, hogy a kétharmados kormánytöbbség biztonsággal ad lehetőséget a Hungarikum kerettörvény megalkotására, amely azonban felelősséggel is jár. A hungarikumok védelméről pedig külön törvény rendelkezik majd, amit várhatóan ősszel fogad el az Országgyűlés.
Birinyi József, a Parlamenti Hungarikum Munkacsoport vezetője a rovas.info-nak a következő hasonlattal világította meg a rovás helyzetét a hungarikumokat illetően: a csárdás (mint tánc) önmagában nem jelenik meg, csak konkrét tánccsoportok bemutatóin keresztül, ahol a hangsúlyok különböző módon kerülnek ábrázolásra. Ezért a tánccsoportok képviselik ezt a hungarikumot. A rovással is hasonló a helyzet, hiszen amikor leróják a betűket (pl. rovókörök) akkor jön létre a rovás, amelyet hungarikumként lehet bemutatni, az adott alkotói környezetben, helyi értékként.
A Rovás Alapítvány is lehetőséget kapott a bemutatkozásra, mely alkalommal különösképp a rovás jelene és jövője kapott hangsúlyt. Ugyanakkor nemzeti írásunk hungarikummá nyilvánításában az a kiindulópont, hogy a székely-magyar rovás az emberiség egyetemes kultúrkincse, melyet a magyarok, s azok ősei hoztak létre és őriztek meg a történelem folyamán. A máig élő rovásműveltség szervesen kapcsolódik a magyar nyelvhez és kultúrához, kizárólag abban maradt fenn. A székely-magyar rovás tehát méltó arra, hogy kiemelkedő hungarikumként kezeljük. A hungarikummá válásnak gazdasági, technológiai, jogi és közösségi szempontjai kerültek bemutatásra a rövid, de történelmi jelentőségű előadásban.
(Rovás.info)
Kapcsolódó cikkek:
