A magyar parlament épületében – tudomásunk szerint – utoljára 75 éve ismertették a rovás, mint magyar örökség jelentőségét. Korabeli cikkrészlet a “Magyar Jövő”-ből.
Az ősi magyar rovásírás felelevenítését sürgeti egy székely lap
Miskolc, 1942 szeptember 23.
…..
Az érdekes véletlen úgy hozta magával, hogy az első magyar könyv, amelyet napjainkban rovásírással írt át a székelyírásra annak egyik szerelmese: erdélyi könyv volt. Verpeléti Kiss Dezső, a tudtommal most Miskolcon működő állami vízmester a harmincas évek derekán Koós Károlynak “Ének Attila királyról” című verses művét csodálatosan szép köntösben, színezett rovásiniciálékkal írta át az ősi “székely írásra”.
E sorok íróját érte az a megtiszteltetés, hogy 1935-ben a Turáni Társaságnak ülésén, a társaság országházi helyiségeiben bemutathatta az első, napjainkban elkészült rovásírásos könyvet. Pekár Gyula az elnöki székből mutatott rá a bemutatás jelentőségére. Még akkor megkíséreltem hasonmásos fényképes alakban kiadatni – de hasztalanul, mert míg ponyvatermékek piacradobására mindig akadt fedezet, a nemzet büszkesége, e bibliofil alkotására nem akadt kiadó! Az eredeti talán e sorok kapcsán eljut majd legméltóbb helyére: a Székely Nemzeti Múzeumba.
Örvendetes jelenség, hogy az ősmagyar írás, amely még ott született a Fekete-tenger melléki őshazánkban, ahol ma ismét magyar kézben villog a kard, mindjobban elterjed. Sok érdemet szereztek e körül derék cserkészeink – de hol vagyunk még attól, hogy minden művelt magyar megismerje! Bezzeg a németek ma is nemzeti kulturájuk ősi becseként dédelgetik a mi rovásírásainknál sokkal későbbi keletkezésű ?gót? írásukat. A japán kulturnép hivatalos életében ma is ősi írását használja, azzal jelenteti meg milliós példányszámú ujságjait is. Igy tesz a kínai is. Mi vagyunk talán a föld kerekségén az egyetlen kulturnép, amelynek van ősi írása, de nem használja!
Ha minden magyar középület ősi magyar ?székely írással? felróná a latinbetűs felirata mellé a címét, ország-világ tudatára ébredne annak, hogy a magyar kultúra régiség dolgában nemcsak vetekszik, hanem mint minden belsőázsiai származású ősi kultúra idórendben messze megelőzi az úgynevezett ?nyugati kulturfölényt?. A kezdeményezésnek Erdélyből kell elindulnia, hogy meghódítsa e gondolatnak az egész magyarságot!
(-p e-)
Forrás: Magyar Jövő, 1942. szeptember 24. csütörtök. Az eredeti cikket fellelte és eredeti helyesírással közreadta: Sólyom Ferenc, Rovás.info, 2010.
Rovás.info megjegyzés:
A fenti sorok éppúgy aktuálisak, mint hét évtizeddel ezelőtt. A rovásos köztéri tájékoztató táblák ötlete sem új, de mintha elakadt volna az ügy (világháború, kommunista diktatúra, stb. miatt). A Rovás Alapítvány minapi parlamenti előadásával is csak folytatja az elődök félbemaradt munkáját, hogy a rovás ismét élő legyen. A Parlamentben bemutatott rovásos könyv egyetlen fennmaradt példánya sem ismeretes. 75 évvel később a Rovás Alapítvány pedig az Élő Rovás c. könyvet mutatta be.
Kapcsolódó cikkek:
