Már a MIÉP-közeli fuggetlenseg.hu oldalon is Kovács Lászlóval rettegnek együtt a rovás terjedésétől. Vagy csak savanyú a szőlő?
Blöff és üzlet – a függetlenseg.hu cikke:
A Jobbik Hagyó Miklósa megtalálta a magyar oktatásügy rákfenéjét. Nincs rovásírásoktatás. Ezt a szégyent. Legyen azonnal kötelező a rovásírás tanítása. Sőt, minden településnév rovásírással is legyen kiírva. A nagy látókörű politikus bizonyosan fel is vette a kapcsolatot legtávolabbi eltitkolt rokonainkkal a tajvaniakkal, hogy mennyiért gyártanák le a rovásírásos táblákat. Azt írja: európai parlamenti képviselőként kezdeményezem, hogy a magyar állam anyagilag is támogassa, hogy a településnevek az útjelző táblákon rovásírással is feltüntetésre kerüljenek, és azt, hogy pályázati úton adjon lehetőséget a kormány rovásírásos emlékművek, emléktáblák felállítására.
A mellékmondatok erdejében a kulcsszó: anyagilag. Bizony az egész Jobbik lényege ebben az egy szóban összefoglalható. Adjunk el valamit, ha kell a kultúrát, ha kell a népet, ha kell az országot. Cserébe vegyünk fel pénzt. A vásárló lehet orosz, lehet szittya, de lehet zsidó is. Mindegy. Az adásvétel tárgya pillanatnyilag a magyar kultúra. Az 1000 éves történetű, keresztény alapokon álló Kárpát-medencei magyar kultúrát cseréljük le valami másra, valami ködös, keltaszerű varázslókultuszra. Valamire, aminek persze vannak előzményei, van hivatkozása – anélkül nem lehetne belőle eladható árut tákolni ?, de ebben a mostani formájában lényegében a magyar anyakultúra ellenében van.
A magyar hagyomány, a magyar alapjaiban keresztény/ keresztyén értékrend kicserélése tett kísérlet nem előzmény nélküli. A hosszú sorban mindenképpen a szocialistának nevezett időszak volt a legsikeresebb. De végül a templomot és az iskolát – a Ceausescu-rendszert leszámítva – nem merték lebontani, nem merték, nem is tudták onnét a népet tartósan kiterelni, csak az intézményeket gyengíteni. Ennek az új, rovásírásos, sámános ellenkultúrának a célja is hasonló, kivezetni a maradék népet a templomból és az iskolából. Kunhalmokra, jurtába vagy akármibe. Hangsúlyozni kell, hogy természetesen nem a rovásírás, a sámánkultusz, a kunhalmok, vagy a jurták a hibásak. Nem ezeknek a magyar kultúrában, történelemben betöltött szerepével van a baj, sőt ezek valóban fontos értékhordozók lehetnek. De semmiképpen sem az anyakultúra ellenében. Szegedi javaslatában – a blöffön és az üzleten túl – ez is benne van. Ma már nem csak rakamazi turulos hűtőmágnest árul 690 forintért, hanem az egész magyar kultúrát. Ne hagyjátok!
? bp ?
(fuggetlenseg.hu)
Rovas.info megjegyzése:
A történelem szemétdombjára került politikai csoport cikkírója magából indul ki, ott is harácsolást lát, ahova nem a pénz vonzza a résztvevőket. Persze lehet, hogy csak az egykori szövetségesből lett riválisba szeretne volna rúgni egyet…
Látni kell ugyanakkor, hogy jelen pillanatban szinte semmilyen pénzt, állami támogatást (a befizetett adók akár csak kis részét) sem kapnak (vissza) a rovásos táblák állítói és általában a hagyományos magyar műveltségéért, örökségéért tenni akarók közösségei.
A táblaállító mozgalmak nem ezért jöttek létre, hogy a táblafaragók, készítők jól járjanak. Legtöbbször saját forrásaikat használják a köz érdekében. Éppen ezért, a költségek további csökkentése végett a Rovás Alapítvány kidolgozta azt az eljárást, amellyel még gazdaságosabbá lehet tenni a táblaállítás költségeit. Akár kapnak erre pénzt a táblaállítók az államtól, akár nem….
Az pedig valóban nagy szégyen, hogy Magyarországon nem tanítják a saját, ősi írásunkat. Ez nemzetünk kincse, amely eddig önkéntes rovásoktatóknak, szakköröknek köszönhetően maradt fenn és terjedt el újra egyre szélesebb körben. Nem mellékes, hogy a rovásírás fennmaradt emlékei jórésze éppen a templomokban maradt fenn – tehát nincs ellentétben a rovás a kereszténységgel sem.
De ehhez a cikkírónak tudnia kellene, mi is az a rovás, s mire gondolt Szegedi Csanád!
Kapcsolódó cikkek:
