Mint eső után a gomba, nőnek ki a liberális hápogások a rovás használata ellen – ezúttal Sándor Klára tett ki magáért.
“Módszer-váltás”: Tiltás helyett Tűrés (elhallgatás)…
Sándor Klára azok közé tartozik, akinek lehetősége volt elmélyült és alapos kutatásra, nevéhez fűződik a Bolognai botnaptár néven ismert rovásemlék (másolat) tudományos feldolgozása. Hiába, a rovásírás mai léte ettől még idegen neki, hiszen nem tudja elképzelni a rovásos táblákat köztereinken. A Szkeptikus Társaságban pedig többek közt a magyarság szent helyét, a Pilist nem értik. Szerencsére már nem ők diktálják a közgondolkodást
Hírextra.hu cikke, “Rovásírást az iskolákba?” sommás címmel:
Szegedi Csanád, a Jobbik európai parlamenti képviselője szerint szükség lenne rovásírás-oktatásra az iskolákban, illetve nem ártana, ha a helységnévtáblákon is feltűnnének a települések, méghozzá rovásírással megformálva. Sándor Klára nyelvészt, a Szegedi Tudományegyetem docensét, a Magyar Szkeptikus Társaság tagját kérdeztük a rovásírással kapcsolatos tévhitekről.
Egyáltalán mit hívunk rovásírásnak, és honnan tudunk a rovásírásról?
Ugyanolyan betűírás, mint a latin, vagyis minden hangnak külön betűjele van. A magyar középkortól találtunk emlékeket, ezek közül körülbelül 30-40-ről jelenthető ki, hogy biztosan a rovásíráshoz tartoznak. Zömmel székelyföldi templomokban leltek rájuk – ezért is nevezzük székely rovásírásnak – illetve néhány emlék eredetije ma már nincs meg, de szerencsére egykor lemásolták őket, és a kézirat fennmaradt.
Mennyire lehetünk abban biztosak, hogy a ma divatossá vált és elterjedt rovásírás megfelel a székelyek által használt rovásírásnak?
Az eredeti székely rovásírás nem jelölte a magánhangzók hosszúságát, vagyis az ?a? és az ?á? között nem volt különbség jelölési módban. Több rovásírás-ábécét használnak ma, hiszen többen is próbálkoztak az eredeti megújításával. Némelyik jelöli a hosszú magánhangzókat, némelyik nem. A hosszúságjelölés egyértelműen huszadik század végi hozzátétel. Például a XV. századi rovásírásos emlékek között még volt olyan is, amely a magánhangzókat csak szó végén jelölte vagy ha hosszúak voltak, a rövid magánhangzókat nem írták ki. Ez a sajátosság az írás eredetére utal, más arameus eredetű írásokra is jellemző, például a keleti türk rovásírásra.
Szegedi Csanád egy közleményben felveti, hogy a mi hun-magyar rovásírásunk rokonságot mutat az észak-európai rúnaírással?
Biztosan nem. Az balról jobbra halad, míg a székely rovásírás jobbról balra. A germán népek által használt rúnaírás – Nagy-Britanniában, német földön, Dániában, Norvágiában, legtöbb emlékét Svédországban – viszonylag késői fejlemény, ráadásul a latin íráscsaládba tartozik. A székely rovásírás sokkal inkább a török rovásírásokkal mutat kapcsolatot, ezeknek viszont nincs közük az északi rúnaíráshoz.
A rovásírást meddig használták? Szegedi Csanád szerint a XVII?XVIII. századig, mikor is a Habsburg hatalom tiltani és üldözni kezdte.
Nehéz megmondani, hogy meddig használták. Volt egy nagy fordulópont a rovásírás életében az 1500-as évek végén. Akkor megjelent egy székely rovásírásról szóló tankönyv, és egyre többen ismerték meg, illetve kezdték használni. A tankönyvecske nyomán készült ábécéket, bejegyzéseket a kutatók nem tekintik ugyanolyan autentikus használatnak, mintha valaki az apjától tanulta volna meg. Azt mondhatjuk, hogy mindig is használták, csak nem mindegy, hogy kik, illetve számít az is, hogy a felhasználó tankönyvből tanulta-e a rovásírást.
A huszadik század elején is volt egy virágkorszak, mikor a cserkészeknek kezdték tanítani, illetve a 80-as, 90-es években újra elkezdték használni, sőt táborokban tanítják, versenyeket is rendeznek, de ez megint nem ugyanolyan, mintha valaki az őseitől örökölte volna a használatát.
Hogy a Habsburgok üldözték volna a rovásírást, az új elem, régebben a katolikus papokat vádolták ugyanezzel, persze arra sem volt semmilyen bizonyíték – azt viszont tudjuk, hogy voltak katolikus papok, akik terjeszteni próbálták.
A Habsburgok pedig olyannyira nem üldözték a székely írást, hogy a leghosszabb emlék megőrzését éppen egy Habsburg katonatisztnek köszönhetjük, ő jegyezte le, s küldte el Bologna könyvtárába.
A Jobbik igyekezete szerint a székely-magyar rovás ABC és írás kötelező tananyaggá válna az iskolákban, sőt Szegedi Csanád azt is kezdeményezi, hogy a településnevek az útjelző táblákon rovásírással is szerepeljenek.
Nem kerül olyan rettenetesen sok energiába a rovásírás elsajátítása. Körülbelül egy-másfél óra. Azt, hogy sokkal többet foglalkozzanak ezzel az írással, én magam is üdvözölném, mert akkor kevesebb hülyeséget lehetne róla beszélni.
Ráadásul a székely írás fennmaradásában óriási szerepe volt a magyar humanizmusnak, amikor az írásról tanulnak, ennek a kornak a hihetetlenül gazdag művelődéstörténeti vonatkozásairól kellene sokat beszélni. Azt, hogy rovásírással kiírják a helységnévtáblákra a települések neveit, meglehetősen anakronisztikusnak tartom.
Manapság a rovásírás egyértelműen egyfajta szélsőjobbos ideológia kifejezése. Én ennek sem örülök, mert nem jó, hogy a székely rovásírást nagyon sokan a szélsőjobbhoz kapcsolják, persze elsősorban a szélsőjobb maga, miközben ez mindannyiunk kulturális öröksége.
Említette, hogy kering a köztudatban néhány téves felvetés a rovásírással kapcsolatban. Ismertetne néhányat?
Akik azt szeretnék, hogy a magyarok legyenek a bolygó legősibb nemzete, szoktak olyasmit mondani, hogy a székely rovásírás olyan húsz-harmincezer éves. Néhányan egyenesen a csillagokból származtatják, újabban nagy kedvvel kötik össze az ún. ?bosnyák piramissal?. Itt olyan hegyekről van szó, amelyek piramis formára emlékeztetnek, de amikor régészek, geológusok vizsgálták meg, kiderült, hogy semmiféle tudatos építkezés nyomát nem lehetett kimutatni bennük. Ehhez képest néhányak szerint e ?piramis? belsejében székely rovásírással írt feliratok találhatóak. Persze senki nem ment be a hegy belsejébe, az állítás szerint ?lézeres mérésekkel? állapították mindezt meg.
Az ilyen felvetések, melyek szerint a magyarok itt éltek a jégkorszakban, piramisokat építettek, amiben rovásírással írtak, egyértelműen valamiféle torz nemzeteszményből származnak, melyek semmilyen tudományos próbát nem állnak ki. Ugyanilyen álalapossággal használják föl a sumér-magyar származás igazolására a rovásírást.
