A nagyszentmiklósi rovás kincs

Még Bécsben őrzik a Nagyszentmiklóson 1799-ben talált 23 aranyedényt, melyek eredete vitatott, ahogy a rajtuk lévő rovásírásos feliratok jelentése is.

Rováslelet – A nagyszentmiklósi aranykincs

Bécsben, a Kunsthistorisches Museumban őrzik a Nagyszentmiklóson kétszáztíz éve, 1799-ben talált 23 aranyedényt. A csaknem 10 kg összsúlyú edények eredete vitatott – egykor a hun király, Attila készletének hitték -, ahogy a rajtuk lévő rovásírásos feliratok jelentése is. Egy pécsi kutató is a rejtély nyomába eredt.

A páratlan leletről szóló könyvtárnyi irodalom a nagyszentmiklósi kincset a 8. századi avarokhoz, a 9. századi bolgárokhoz, vagy a honfoglaló magyarokhoz köti. A fejedelmi étkészlet koráról 200 éve folyik a vita. Ebbe kapcsolódott bele Szöllősy Kálmán pécsi népművelő. A magyar őstörténettel és a rovásírással is bő egy évtizeddel ezelőtt kezdett foglalkozni, amikor belevágott a nagyszentmiklósi kincs kutatásába. A rovásírással kezdetben éppenséggel azért, hogy megfejtse a nagyszentmiklósi kincs tárgyainak a feliratait.

– Én úgy vélem, a kincs tárgyainak nincs köze a 895-896-os magyar honfoglaláshoz, annál korábbiak. Ám ha jól olvasták azt, ami az egyik edényen görög betűkkel, de nem görög nyelven szerepel, és ha figyelembe vesszük a keresztmotívumokat, akkor a kincs nem kerülhetett előbb a földbe, mint amikor a bolgárok felvették a kereszténységet 865 táján. Sőt, az egyik edényen – ha jó a megfejtés – Ajtony neve olvasható. Márpedig akkor a kincs elásása a magyar államalapítás korában történt. A tárgyak azonban ennél sokkal korábbi keletkezésűek, és több évszázados különbség lehet köztük.
A nagyszentmiklósi kincs edényein látható feliratok eredetileg nem voltak a tárgyakon. A rovásfeliratokból van belőlük a legtöbb, de van egy görög betűs, de nem görög nyelvű, és két azonos szövegű görög nyelvű felirat.

Nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratai (fejjel lefelé közölt ábra)

A rovásírás megfejtéséhez pedig nincs kiindulópont: sem az írás (az ABC), sem a nyelv nem ismert igazából.
– Úgy vélem, Vékony Gábor régész javaslata alapvetően jó – mondja Szöllősy Kálmán. – Rájött, hogy mi a feliratok jelentési köre: jókívánságok, másrészt jelölések a korsók fenekén, hogy melyik edénybe milyen italt kell tölteni. Az utóbbiak alighanem a személyzetnek szóló útmutatások, és csak az összetéveszthető tárgyakon láthatók.

Mint mondja, nem egyetlen nyelvről van szó. A leggyakoribb rajtuk a magyar nyelvű felirat, de van néhány török és szláv, valamint egy alán nyelvű. Az egyik korsón több felirat is látható: ugyanannak az italnak a nevét írták rá több nyelven. Ám csak egy edényen van négynyelvű, egyen kétnyelvű, és kettőn azonos az egynyelvű felirat. Arra gondoltam, a többi felirat is négynyelvű, csak nem vesszük észre. Manapság a kóla minden nyelven kóla. Kiderült, hogy a kumisz két nyelven volt ráírva az egyik korsóra: az egyik a kumisz maga, amely türk szó, és az alán, a szláv nyelvekben is türk jövevényszó, magyar nyelven viszont savónak nevezték. Egy edényen csak egyetlen felirat van: vosu. Bizonyára nemzetközileg ismert ital lehetett.

Azt gyanítja, hogy a feliratok nem a Kárpát-medencében kerültek az edényekre, hanem előbb, olyan helyen, ahol a négy említett nyelv egy időben jelen volt: a 7. század táján a Kaukázus előterében.
– A kazárok törzsterülete a kaukázusi hunok országával azonos. A kincs egyik híres darabja a Nautilus csésze. Az Indiai-óceánban élő polip mészházát másolja, amit a halászok ivóedénynek használnak. Azt hiszem, a csészét a fehér hunok Indiából hozták magukkal, amikor a Kaukázus előterébe menekültek. Lehet, hogy a kazárok a fehér hunoktól származnak.

Szőllősy Kálmán egy ideje félretette a nagyszentmiklósi lelettel kapcsolatos könyvének írását és a székelyek eredetét kutatja. Hasonlóképpen izgalmas nyomozás.

– A székelyek nem egységes eredetűek – meséli. – Három egymástól eléggé eltérő nyelvjárásuk van. Kutatásaim során arra jutottam, hogy a háromból kettő a nyugati határszélen volt: az Őrségben, illetve Pozsony és Moson vármegyében. Az előbbi körnek a nyelvjárás tekintetében a Csíkban, Gyergyóban, Kászon és Háromszékben élőkkel van rokonsága, az utóbbinak a marosi székelyekkel. A honfoglalás után többfelé is telepítették a székelyeket határőri feladatokra. Baranyában és a hajdani Valkó vármegye területén is elég sok helynévi összefüggést találtak. A párhuzam a bihari székelyekkel áll fenn, akik később Udvarhelyszékbe költöztek.

Hogy a nyugati határszélen előbb telepedtek meg, azt Szőllősy Kálmán szerint az is bizonyítja, hogy a legkeletibb székelyek nyelvjárásában nagyon sok a szlovén eredetű jövevényszó.

– Helytálló lehet az a krónikai hagyomány, hogy a székelyek előbb voltak a Kárpát-medencében, mint a honfoglaló magyarok. Egyes források szerint a nyugati székelyek 805-ben telepedtek a mai Őrség területére a Frank Birodalom vazallusaiként. Azért fogadták be őket, mert már keresztények voltak a vezetőik. Ez magyarázza azt is, hogy a magyar keresztény terminológiában miért olyan sok a szlovén eredetű jövevényszó. Valószínű, hogy a kereszténység elterjesztésében a székelyek kulcsszerephez jutottak Géza fejedelem és Szent István király idejében. Elképzelhető, hogy az alsópapság jelentős hányada kezdetben a székelyek köréből verbuválódott.

(BAMA)

Kapcsolódó cikkek: