Három éve távozott el Forrai Sándor, a munkácsi születésű rovásírás-kutató. (Friedrich Klára megemlékezése)
Forrai Sándor (1913. március 18. – 2007. május 25.)
A “rovásírás atyja” 1913-ban született Munkácson. Innen a trianoni békediktátum következtében menekülniük kellett, mert édesapja , aki az ottani városi rendőrségen dolgozott és a Turán Szövetség tagja volt, egymaga negyvenezer aláírást gyűjtött a visszacsatolás érdekében, amelyet vasutasok vittek Párizsba.A kisfiú, akit szülei a zöldhatáron menekítettek át testvérével együtt, már a családi otthonban megismerkedett a hazaszeretettel, magyar őstörténettel, cserkészettel, rovásírással. Az elemi iskolát Diósgyőrben, a középiskolát a nyíregyházi Evangélikus Gimnáziumban és Újpesten végezte. Kiváló rajzkészsége volt, ezért diákkorában több kitüntetést kapott. A katonaság után, 1935-ben a rendőrségen irodai alkalmazott lett, ahol megtanulta a gyors- és gépírást. Ekkor vette észre a hasonlóságokat a Marsigli olasz hadmérnök által lemásolt botnaptár rövidítései és a gyorsírás között. 1939-ben feleségével gyors-és gépíró iskolát alapított, amelyet 1952-ben államosítottak. Felesége, Marika több gyors- és gépírásos tankönyvet írt, és a kettejük által kidolgozott feltételes reflexológia segítségével kitűnő eredményeket értek el. Sajnálatos módon a Tanár úr látása gyengült, így rokkant nyugdíjba került.
1985-ben jelent meg a “Küskarácsonytól Sülvester estig” címet és “egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink” alcímet viselő könyve. Ebben írástörténeti áttekintést és ismereteket találunk a magyar rovásírás eredetéről, kialakulásáról kapcsolatairól , rövidítési rendszeréről és természetesen a rovásnaptárról. Itt már kifejti azt a szintén úttörő gondolatot , hogy nem mi vettük át türköktől az írást, hanem az átadók voltunk. Rámutat arra is , hogy a kutatók eddig nem vették figyelembe azt a tényt, hogy magyar anyanyelvünk lejegyzésére csak a rovásírás alkalmas, hiszen a latin betűírás átvételétől számítva csaknem ezer évre volt szükség, hogy az ebből hiányzó és hangjaink lejegyzéséhez szükséges 13 jelet pótolni tudjuk. “…a magyar nyelvet latinbetűs írással jegyezni csak nagy torzítás árán, vagy egyáltalán nem volt lehetséges. Az olvasó minduntalan tanúja lesz annak a harcnak, ahogy nyelvünk küzdött a betolakodó , idegen betűkkel szemben…” írja e művében.Hasonlóan bátorságra volt szükség a sumer kapcsolat felvetéséhez, hiszen számolnia kellett azzal, hogy Torma Zsófiához hasonlóan emiatt kizárja magát a “tudományos” életből.
1988-ban a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Otthon adja ki “Az írás bölcsője és a magyar rovásírás” című könyvét. Ebben már határozottan leszögezi, hogy ősi írásunk is része annak az írásrendszernek , amely a mezopotámiai sumer és az egyiptomi képírásból fejlődött. Az utóbbival való rokonságra az úgynevezett bogárjeleket hozza fel bizonyítékként. Az ókrétai, mínoszi szótagírással és a négyezer évvel ezelőtti kínai írással is talál kapcsolatot.
Hat évvel később, 1994-ben egy 420 oldalas műben összegzi eddigi közreadott tudásanyagát, kiegészítve újabb kutatási eredményeivel és Dr. Esze Tamás református presbiter képgyűjteményével. E mű, “Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig” minden kutató és érdeklődő bőséges, pontos forrásanyaga lehetne, ha lenne újabb kiadása. Sajnos csak az antikváriumok ajánlatainak folyamatos figyelésével lehet néha hozzájutni. Megéri a fáradtságot, ha a Széchényi Könyvtárban tanulmányozzák azok, akiknek fontosak a megbízható adatok.
“A hon visszafoglalásának 1100. évfordulója alkalmából” jelentette meg magánkiadásban “A magyar rovásírás elsajátítása” című tankönyvét. “A hon visszafoglalása” kifejezés és sok magánbeszélgetés bizonyítja azt , hogy nem fogadta el a “besenyő beüldözéses”, 896-os honfoglalás elméletet. Torma Zsófia erdélyi leletei és a rovásírás emlékei számára is meggyőzőek voltak korai kárpát-medencei jelenlétünkről. Gyenge látása miatt nem ő, hanem felesége, Marika rótta a tankönyv szép rovásjegyeit. Bőségesen találunk benne átírási feladatokat, szabályokat. A két K betű használatával kapcsolatban a hangrendhez való illeszkedést tartotta helyesnek, azonban nyitottságára jellemző, hogy elfogadta és támogatta azt a felvetésemet, hogy kezdő rovásírók csupán négyszög alakú K rovásjelet használják. Ebben a műben elsőként foglalja össze tömören, közérthetően a rovásírás rövidítési szabályait. Sajnos e munkája is hiányzik a könyvesboltok polcairól.
Részletes javaslattervet dolgozott ki egy Ópusztaszeren felállítandó, a vérszerződést megörökítő emlékmű létrehozására.
Egy életen át tartó, műveltségünket mentő munkájáért hivatalos, állami kitüntetést soha nem kapott. Ezért 2005 februárjában az érdi, szegedi és móri rovásírók támogatásával javasoltuk személyét a Magyar Örökség Díjra. Az akkor 92 éves Tanár úrral együtt reménykedtünk, de a Magyar Örökség és Európa Egyesület nem tartotta életművét és legnagyobb műveltségi kincsünket, a rovásírást méltónak a díjra. Ezért a Forrai Sándor Rovásíró Kör megalapította a Szkita- Hun-Pártus-Avar-Magyar Nemzeti Örökség Díjat, amelyet elsőként posztumusz Forrai Sándor kapott meg és Forrai Zsolt, a tanár úr fia vette át a 2007-es Kárpát- medencei Rovásírás Versenyen.
Forrai Sándor érdemeit a következőkben foglalhatjuk össze:
- Alapos előtanulmányok után rendszerezte a rovásírásról való eddigi ismereteket.
- Cáfolta a helytelen, hamis elméleteket ősműveltségünket illetően.
- Az új szempontok szerint elhelyezte a rovásírást az egyetemes írástörténet rendszerében.
- Vállalta az ismeretterjesztés, oktatás szervezésének, gyakorlatának nehézségeit. Tankönyvet írt ősi írásunk terjedése és fennmaradása érdekében.
- Összegyűjtötte és közreadta a rovásírás újabban felfedezett emlékeit.
- Tántoríthatatlanul próbálkozott az egymást váltó kormányok figyelmét felhívni ősi műveltségünk íráskincsére.
- Folyamatosan figyelte a rovásírás eseményeit és támogatta a az előrevivő kezdeményezéseket.
Elmondhatjuk, hogy megmutatta az irányt, kitaposta az ösvényt, járjunk hát rajta, mert ezen az úton egyetlen lépésünk sem vész kárba…
Friedrich Klára
Kapcsolódó cikkek: