Libisch Győző: Rovás Kincsek – A régi magyar írás emléktára (magyar-angol)
Rovásírás, ki ne hallott volna már róla, de vajon hányan tudnák leírni akár csak az A betűt is. Pedig “mindenkor becsületére vált bármely nemzetnek, ha az tulajdon írásával élt, és annak hasznát vette” (1598).
- Tartalom: CD és angol/magyar nyelvű ismertető füzetecske
- ISBN szám: 963 217 958 7
- Mérete: 147 * 195 mm
Libisch Győző több mint 90 évvel az első ilyen munka után állította össze a régi magyar írás emléktárát, melynek 2. javított és bővített kiadását tartja kezében a Tisztelt Olvasó. A gyűjtemény átfogó képet és pontos részleteket biztosít mind az érdeklődő, mind a témában jártas közönség számára a magyar rovásírás fellelt emlékeiről.
A könyv CD mellékletében több mint 200 székely és a Kárpát-medencében előkerült más rovásemlék képe, leírása, olvasata található meg. Bőséges ismeretterjesztő anyagot is találhatunk a rovásírás történelmi forrásairól, irodalmáról és kutatóiról. Igazi hiánypótló munka ősi örökségünkről.
* * *
A megrendeléséhez írjon egy levelet a rendeles@rovas.info címre, a kért termék nevével és darabszámával!
A szállítási címen kívül kérünk egy telefonszámot is a rendelés pontos teljesítéséhez.
Rovott múltunk emléktára
Rovásírásnak nevezzük azokat az írásokat, melyeket eredetileg valamely hegyes tárggyal fába, kőbe, agyagba, fémbe vagy más anyagba karcoltak, metszettek, véstek. A magyarok is ezt használták jóval a latin írás előtt. Ősi örökségünk rendszerezett írásemlékeivel ismertet meg Libisch Győző költő, írás- és irodalomkutató érdekes munkája, a Rovás kincsek – A régi magyar írás emléktára második és bővített kiadása.
A szerző rovásírásos tevékenysége, múltja alapján, elsősorban a magyar rovásírás népszerűsítése terén ismert. Már 1989-ben összeállította az Egységes magyar rovásírás abc-t, mely a korábbi munkákkal ellentétben minden magyar beszédhangot külön betűvel jelölve rovásírásunkat alkalmassá tette a mai szövegek lejegyzésére is. Mentsük meg rovásemlékeinket! címmel még ugyanezen évben felhívást intézett a Napjaink hasábjain a kallódó vagy elfelejtett rovásemlékeink számbavételére. Tanuljunk róni! oktatókiadványát először a Napkelet 1992?93. évi számaiban közölték, majd nemsokára önálló könyvként is forgathattuk.
A Rovás kincsek első változata az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság számára készült 1998-2000-ben, kiadására a Magyar Tudományért Alapítvány támogatásával 2004-ben került sor.
A javított, bővített 2. kiadás adatgyűjtése 2009. decemberében zárult, a kiadvány 2010. októberére készült el. Nem titkolt a kiadó szándéka: a külföldi érthetőség fontossága érdekében a kétnyelvű és kétformátumú médiumban a magyar mellett az angol a második nyelv. A vékonyka, mindössze 2×12 oldalas könyv áttekintést, írástörténetet bemutató szócikkei mellett a CD-ROM formátumban került elhelyezésre a tartalom, a leletek ismertetése.
De mik is ezek a leletek? Mi számít rováskincsnek? A szerző időben és helyrajzilag pontosan meghatározza, mi tartozik az emléktár hatáskörébe. Azaz minden, a történelmi Magyarország területén előkerült olyan rováslelet, amely az itt előforduló népek életének, mindennapjainak krónikájához tartozik. Elsősorban a székely rovásemlékekről kell szólnunk, de a szórvány kazár és türk (és egyéb) emlékek is leltárba kerültek. Időrendben a tizenkilencedik század elejéig keletkezettekről van szó. Tehát nem tartalmazza a 19. század közepe-vége óta folyamatosan keletkező, olykor divatból vagy díszítőelemként megalkotott kárpát-medencei rovásfeliratokat, amelyek egy egységes rovás-kataszternek elemei lehetnek, de ennek az összeállításnak nem. S ez így jó!
A feltárási hely szerint bemutatott több mint 200 lelet (írások, jelkezdemények, töredékesen fennmaradt rovásemlékek) nagy részének nincs megfejtése, vagy olykor több is akad. Lehet próbálkozni – mondanám! De nem ez a kiadvány feladata. Inkább a számvetés, a leltár. A képekkel illusztrált – egzakt – leletek közé viszont olyanok is bekerültek, amelyek időközben megsemmisültek, de leírásuk által létezőnek tekinthetők.
Bizonyára nem hibátlan, olykor igen vitatott területekre is elmerészkedő, de az adott témát mégis tárgyilagosan, a szócikkeket pedig egységes tematika szerint feldolgozó, hiánypótló kiadványt vehetünk kézbe. Általa múltunk egy kevésbé ismert szeletével ismerkedhetünk meg. A sziszifuszi munka elvégzéséért a szerzőt mindenképp dicséret illeti.
Bár nem lesz tömegesen keresett, eladási/népszerűségi listás kiadvány, de valahogy jó érzéssel tölt el az, hogy megszületett, és tudok róla. S most már Önök is?
(Libisch Károly)
Kapcsolódó cikkek:
